Step up

Sziasztok! Láttam, hogy tegnap páran megnézték az oldalt, ezért gondoltam, hogy kéne feltenni valami sztorit. Természetesen sehol nem volt már begépelt történet és még elképzelésem sem volt. Elkezdtem gondolkodni, hogy akkor most mit csináljak? És hát jöhetett a szokásos! Zene hallgatás! De milyen zene legyen? Ekkor beugrott egy régi nagy kedvenc! Darin! Gyorsan rákerestem és hát találtam nála ihlető zenét, naná, hogy találtam. Úgy hogy röpke másfél óra alatt összeütöttem nektek valamit. (szokták mondani, hogy ez védekezés, ha rossz lett, de ez nem az, ha nem írok gyorsan valamit, akkor már nem fejezem be)
Ismét Jedward fanok előnyben, mert róluk szól, és ismét nem választottam fiút, mert döntsétek el ti! :D 
És még mindig fenn tartom, hogy aki szeretné, annak kiteszem a történetét. Küldjétek el bátran!
E-mail cím: lizeesstories@gmail.com
Zene: 

A zene hangosan szólt, amikor az épület falai közé értünk. Minden porcikám vágyott a mozgásra, a táncra és arra, hogy végre hozzám simuljon ő. De még várnom kellett, ugyan is ő még nem érkezett meg. Mindig ezt csinálj, megvárat, hogy minél jobban akarjam őt.

Bevetettem magam a tömegbe barátnőm oldalán és táncolni kezdtünk. Amikor elég jól megmutatkozott tánctudásunk, akkor kezdtek el gyűlni körénk a srácok. Mindegyik velünk akart táncolni, együtt mozogni velünk. Általában tartottunk tőlük egy kis távolságot, mert egyik-másik elég rossz hírű volt, de ma nem ez volt a terv. Féltékennyé akartuk tenni barátainkat, azt akartuk, hogy olyan rossz legyen nekik, mint nekünk, amikor megvárakoztatnak. Egy elég jó képű fiú lépett mögém és átkarolta a derekamat. Nem volt túl jó ritmus érzéke, de őt ez egyáltalán nem érdekelte. Próbálta minél jobban tartani velem a lépést és közben kezei vándorútra indultak testemen.  Ahogy hátra hajtottam fejemet a vállára, éreztem, hogy elég erősen ittas. Csak úgy ömlött belőle a pia szag, ami számomra visszataszító volt. Még az alkohol ízétől is rosszul voltam, nem hogy ilyen töményen elviseljem. De tény, hogy aranyos piros orcát varázsolt neki ez a kis bátorító. De nekem akkor is szokatlan volt, mert ő sem ivott soha semmit. Mindketten úgy gondoltuk, hogy úgy is lehet bulizni, ha nem iszunk. Sőt így gyakran jobban éreztük magunkat, mint a többiek és még emlékeztünk is az eseményekre.

Emlékszem egy ugyan ilyen partin találkoztunk először. Mi Alice-szel, a barátnőmmel már javában élveztük a zenét, amikor ők betoppantak. Égnek meredő hajuk és érdekes ruha viseletük nem engedte, hogy észrevétlenek legyenek. Emlékszem azokra a panda macis cipőkre, de ők milyen büszkék voltak rá. Nehéz bevallani, de az a kisfiús viselkedés és öltözködés nagyon is jól állt nekik.

Amikor először keveredtünk egymás mellé, akkor azt hitte, hogy én is ittam. Mindig beszélek, de nem egyszerűen csak dumálok, hanem mindenről gyorsan és sokat. Azelőtt még senki sem bírta sokáig mellettem, mert idegesítő vagyok. Ők olyanok voltak, mint én és ezzel közös témánk lett.

Eközben éreztem, hogy a mögöttem lévő srác hozzám nyomja alfelét, ami igen csak dudorodott. Ez meglepett, mivel az ital köztudottan impotenciát okoz, és a legtöbben ennyi alkohol után már képtelenek bármit is tenni. Minden esetre valahogy ki kell szabadulnom, mert nekem még is csak ott van ő és szeretem.

Sokáig tartott mire kimertem jelenteni, de még csak az is, hogy magamnak bevalljam. Annyiszor csalódtam már, hogy képtelen voltam elhinni, hogy ő más lehet. Alice szekált mindig, hogy biztos, hogy oda vagyok érte és miért nem megyek el vele egy randira. Persze ő beszél, aki fülig szerelmes volt a másikba, de akkor jobban foglalkoztatott, hogy ő milyen lehet. Al addig-addig győzködött, míg elmentem vele és a két sráccal egy dupla randevúra. Persze közben barátnőm játszotta Teréz anyut. Mintha ő tett volna nekem szívességet, miközben titkon azt remélte, hogy találkozhat a másik jó képűvel.

Hirtelen valaki elrántott és megcsókolt. Emlékeimből visszariadva nyíltak nagyra szemeim, amikor megláttam magam előtt helyes arcát és lehunyt nagy pilláit. Már nem tartottam tőle. A gyomromban a lepkék útnak indultak és nem nyugodtak, hiszen megérkezett ő. Csókunk végén kinyíltak szemei és zöld íriszében egy pillanatig elvesztem. Láttam saját magam tükörképét benne és azokat az érzelmeket, amiket irántam táplált. Mert tudtam, hogy ő is szeret engem. Lopva Alice-re sandítottam, de ő éppen eltűnt szerelmem ikertestvérének szájában. Még ilyen távolból is láttam, hogy mennyire szeretik egymást.

- Nem akarom többé más kezét rajtad látni! – jelentette ki szőkeségem.

- Akkor ne kelljen rád ennyit várnom, mert a vágyaimat majd valaki másra zúdítom. – feleltem ártatlanul. Gyengéden átölelt erős karjaival és magához húzott. Elkezdtünk a szám ütemére mozogni. Olyan összhang volt közöttünk, amiről soha nem feltételeztem volna, hogy létezik. De vele mindig meg volt.

Engem mindig mindenki bántott az életemben. Soha nem gondoltam, hogy valakiben is meg kéne bíznom, de akkor megjelent Alice. Egy blogon keresztül ismerkedtünk meg, amit ő írt. Hasonló dolgokon ment át és ez kovácsolt össze minket. Én próbáltam neki segíteni, mert én már tudtam, hogy mennyire fájdalmas, ha az ember egyedül van. Így egymáson segítve, egymást támogatva éltük tovább életünket, míg végre igazából is találkozhattunk.

Ismét megcsókolt a drágám, mindig ezt csinálja, ha elrévedek a múltban. Ő a második ember, aki mindent tud rólam és soha nem hagyja, hogy búslakodjak. Ő a legpozitívabb ember, akivel valaha is találkoztam. Bármikor képes felvidítani, de igazából csak egy érintése is elég ehhez. Felnéztem óriási szemeibe és visszamosolyogtam rá. Egy lassú szám következett, ezért kezemet nyaka köré kulcsoltam, míg ő derekamnál fogva húzott még közelebb. Pedig már azt hittem, hogy nem lehet. Eljött az idő, hogy lépjek, hogy ne csak itt táncikáljunk. Én vágyom rá, akarom őt!

Lassan arcomat a nyakhajlatába fúrtam, amit egy kis kacajjal nyugtázott, mert nagyon csiklandós ott. Lassan fújtam ki orromon a levegőt, minél közelebb a bőréhez, hogy beindítsam.

- Ne csináld! Tudod, hogy érzékeny vagyok ott. – súgta méltatlankodva a fülembe. Fül! Felemeltem fejemet és füléhez hajoltam, mintha súgni akarnék neki valamit. Óvatosan fogaim közé vettem fülcimpáját és egy kicsit megharaptam. A hatás nem maradt el! Jól esően nyögött fel.

- Te vadmacska! – tette nekem a jó fiút. Ha tudná a világ, hogy hányszor rontottam már meg és hogyan tettem rossz fiúvá. Ezek édes emlékek, minden édes emlékem csak róla szól.

Kezeit elindította, és míg egyik keze a fenekemen pihent, addig a másik a pólóm alácsúszott. Gerincemen jártak fel és le puha ujjai, megőrjítve ezzel engem. Megfogta kezemet és nagyon gyorsan termettünk autójánál. Mindketten alig tudtunk elszakadni a másiktól, de szerettünk volna már együtt tölteni egy kis időt, ezért szétváltunk. Ő vezetett és az én lakásomra mentünk. A liftben már majdnem egymásnak estünk, de türtőztettük magunkat, nem sokára a lakásban vagyunk. Ott már senki sem és semmi sem zavarhat meg minket.

Az ajtó záródása után szinte letépkedtük egymás ruháit és már szinte meztelenül mentünk be a hálóba. Minden külön töltött idő most jön vissza, már annyira hiányzott. Az ölelése, a csókjai, a teste és az egész lénye. Azt akartam, hogy minél előbb eggyé váljunk, hogy úgy legyünk együtt, hogy nem kell gondolnunk az elválásra. Éhes tigrisnek éreztem magam, akinek ő az étele, vagy ő az én levegőm és eddig csak kapkodtam, hogy jusson egy kis oxigén a tüdőmbe. De most minden erem kitágult, mindenhol csak őt láttam, őt éreztem és őt akartam. Nem is az kellett nekem igazán, hogy lefeküdjünk, az csak egy testi vágy, amit az ember képes legyőzni vagy kielégíteni. Nekem ő lelkileg kell, mert ő az egyetlen, aki képes kiegészíteni, vagy megváltoztatni. Mellette teljesen önmagam lehetek, nem alakoskodnom, nem kell színészkednem. Ő úgy fogad el, ahogy vagyok. Még akkor is, ha ez egy sablonos szöveg.

Mikor belém hatolt kezdett megszűnni a világ. Már nem létezett ő meg én, csak mi voltunk. Fura, de az embernek csak a közhelyek jutnak ilyenkor az eszébe, mert ezek talán képesek egy kicsit visszaadni az érzésből. Mert ezt lehetetlen leírni, megfogalmazni, mert nincs szó, ami képes lenne kifejezni ezt az érzést.

Mozdulatai egyre gyorsabbá váltak, ezzel terelgetve mindkettőnket a csúcs felé. Amikor az ember azt hiszi, ennél jobb már nem lehet, akkor megismerkedik vele és ő bebizonyítja, hogy képes jobbá tenni a világot.

Hirtelen egyszerre feszültek meg izmaink és már nem volt megállás.

Ezek után még sokáig csókoltuk egymást. Ugyan testi vágyaink ki lettek elégítve, de a lelki még nem. Nem akartam többé elválni tőle, nem akartam egyetlen napot sem nélküle tölteni, de mindketten tudtuk, hogy ez lehetetlen. Ő híres és turnékra jár, míg én itt Írországban tanítok táncolni. De most nem ezen jár az agyunk. Megtanultunk a pillanatnak élni, mert most együtt vagyunk. Teljesen mindegy, hogy mi lesz holnap, ha ma még ott vagyunk egymásnak. Talán csak egy álom, hogy egyszer örökre szól majd az a szia, de most még van viszlát és van búcsú. Talán majd pár év múlva összejön minden és akkor boldogabbak leszünk, mint valaha, de egyelőre csak az álmok maradnak. Én pedig nagyon szeretek álmodni!