Nem minden az, aminek látszik

Nem így terveztem, de szeretnék minél gyorsabban túl lenni a régi sztorikon, mert már készen van egy új. És már örülnék, ha az lenne fenn. Ezért ma többet is felrakok! Próbálom részben tartani az időrendi sorrendet.
Tehát, akkor egy Vetteles rész után következzen Kimi Räikkönen és Zara. :D Belőlük kevés van, mert ők egy kis részét kapták csak meg igazán az életemnek. De azért mindig születik valami új. Ezt a részt kivételesen nem egy zene ihlette, hanem egy kis idézet, amit véletlenül Vettel mondott.És egy kicsit talán depi lett, de ilyen hangulatom volt.
 De nem is húznám tovább az időt! Itt van a következő!

„Nem elég a gyors autó, ahhoz, hogy nyerj, előbb célba is kell érni.” /Sebastian Vettel/

Nem minden az, aminek látszik

Az ember mindig csak vár. Talán majd történik valami, de erre csak várni tud. Képtelen tenni érte bármit is. Ez az érzés csak akkor teljesül be, ha van mire várni. Utam egyből a home felé vettem. Kimi Räikkönen már a harmadik interjúra nem jött el. Már nem próbálok a sajtósával vagy a főnökével beszélni, mert nem használ semmit. Egyetlen reményem már így is foszlani készült. Elterveztem, hogy a hétvége alatt az összes pilótával készítek interjút. Részletes, néha talán kicsit a magánéletbe hatoló, de soha nem tolakodó interjút. Azonban nem csak Kimi nem akar velem interjút készíteni. A nagy pilóták sajtósai teljesen elzárják tőlem őket. Mondván nincs idejük. Beléptem a Lotus homejába és azonnal kiszúrtam a barátaival nagyban nevetgélő Räikkönent. Oda sétáltam az asztalukhoz és megálltam vele szemben. Nem is törődött velem, mintha ott sem lennék.

- Elmondanád, hogy miért nem jelensz meg soha a megbeszélt időpontban? – kérdeztem tőle felhúzott szemöldökkel. Az asztal egész társasága felém fordult. Ekkor figyeltem meg igazán, hogy kik is ülnek ott. Sebastian Vettel és Lewis Hamilton még nem ismert. Ők tartoztak a nagyok közé, akikhez nem mehettem közel.

- Szia! Ez a barom be sem mutat minket ennek a gyönyörű hölgynek. Lewis Hamilton vagyok. Kit tisztelhetünk benned? – nézett rám kedvesen a srác.

- Sziasztok! Amy Culls vagyok. Hidd el, nagyon jól tudom, hogy ti kik vagytok. – válaszoltam kedvesen.

- Mire nem ment el megint Kimi? – kérdezett most Sebastian.

- Egy interjúm lett volna vele már harmadszor. – néztem jelentőség teljesen a finn emberre, de ő csak egy fintorral válaszolt.

- Mi van jöttél árulkodni? – vált gúnyossá Räikkönen hangja.

- Nem tudtam, hogy társaságod van, így ez meg sem fordult a fejemben. – lettem én is bunkó. Ha neki ez kell, akkor ezt kapja. Hirtelen megfogott és a kezemnél fogva rángatott maga után. A hometól egészen az emeleteken lévő szobákig hurcolt, ahol megszálltak a pilóták, amikor nem mentek át a szállodába. Bevágódott mögöttem az ajtó, de csak centimétereken múlott, hogy nem súrolta a karomat. Hallottam, hogy kattan a zár és azonnal a Jégemberre kaptam a tekintetem. Felismerhetetlen érzelmek kavarogtak a szemében. Vajon mire készül? Már éppen azon gondolkodtam, hogy hány részre fog fel darabolni, amikor ajkai az enyémre záródtak. Először megpróbáltam ellökni magamtól, de ez az én ötven kilómmal nem nagyon volt hatásos. Erőszakosabban csókolt meg és az erejétől szétváltak ajkaim, amik között befúrva nyelvét, táncra hívta az enyémet. Innentől már nekem sem volt annyi eszem, hogy megálljt parancsoljak. Még mindig durván elkezdett levetkőztetni, de én sem voltam tétlen. Rövid időn belül már meztelenül csókolgattuk egymást. Ekkor az ágyra fektetett és úgy folytatta a kényeztetésem. Egyre gyorsabban vettük a levegőt és hangosabb sóhajok hagyták el a szánkat. Amikor már úgy tűnt megőrülök a kínzásától, belém hatolt. Éreztem, hogy mindketten megfeszülünk és amilyen óvatosan tudott elkezdett mozogni. A vágy egyre fokozódott bennem és tudtam, hogy ő is egyre jobban akarja. Ennek jele volt, hogy gyorsított a tempón. Utolsó mozdulatánál mindkettőnk teste ívbe feszült és az eddig legnagyobb nyögések hangzottak fel szánkból. Még pár percig rajtam feküdt, majd mellém telepedett. Átölelt, én pedig a mellkasára hajtottam fejem. Amint mindkettőnk légzése rendeződött, felkelt és elkezdett öltözni. Felültem én is az ágyban és értetlenül néztem rá. Felém fordult, majd kérdőn nézett rám.

- Öltözz! Interjút akartál nem? Ezt megírhatod! Gyerünk már, kellj fel! – utasított ridegen. Felkapkodtam a holmimat és amilyen gyorsan csak lehetett távoztam. Nem is képzelné, hogy ezzel mennyire megbántott. Ahogy elszáguldoztam a csapattól belebotlottam valakibe.

- Amy! Szia! Mi a baj? – kérdezte, amint látta az arcom Seb. – Mit csinált ez a barom? – érdeklődött kedvesen.

- Nem akarok róla beszélni. – Sebastian azonnal magához húzott és megvigasztalt.

- És mit szólnál egy kivételes interjúhoz? – próbált felvidítani.

- De nem engedik, hogy veled készítsek. Igazából a közeledbe sem mehetnék. – néztem meglepetten rá.

- De ha én elintézem, akkor simán mehet. – mosolygott. Fél óra múlva már az összes kérdésemre megkaptam a választ. Ugyan volt, amire kitérőt adott, de akkor is megérte. Hamarosan kaptam egy telefonhívást. Mi szerint Lewis is elintézte, hogy egy fél órát rám szánjon. Nagyon jól elbeszélgettem vele is. Mondanom sem kell, hogy hamar a szívembe zártam őket.

-Amy! Várj meg! – szólt utánam másnap Seb. – Mondanom kell valamit! – tájékoztatott.

- És mi lenne az? – néztem rá kérdőn.

- Fernando Alonso és Felipe Massa is belegyezett egy interjúba. – vigyorodott el a saját ügyességén.

- Ez most komoly? – kérdeztem hitetlenül.

- Teljes mértékben! Öttől hatig velük cseveghetsz a Ferrari homejában. – nézett rám jelentőség teljesen. Hirtelen a nyakába ugrottam és átöleltem.

- Nagyon szépen köszönöm!

- Nincs mit. De most mennem kell. Egy óra múlva időmérő és nekem beszélnem kell még a csapatommal. – fejtette le a kezem a nyakáról.

- Rendben és még egyszer köszönöm! – kiabáltam utána, ugyanis már futásnak eredt a Redbull felé. Mondanom sem kell, hogy a két férfi irtó barátságos volt, pedig lényegében beimádkoztam hozzájuk magam. Azaz egy óra feledhetetlen volt. Sokat nevettünk és rendszeresen szívatták egymást, de csak egészséges kereteken belül. Ezek után lassan belekezdtem a gépelésbe a szobámban. Éjjel sokáig dolgoztam rajta és befejezni sem sikerült, de tudtam, hogy másnap délelőtt még lesz rá időm.

Reggel nagyon korán keltem, hogy még a futam előtt képes legyek befejezni. A munkám elég hosszúra sikeredett, de tudtam, hogy minden alanyhoz el kell jutatnom egy-egy példányt. Hogy biztosan megjelenhessen az újságban. Épp időben végeztem vele, és ütemesen indultam meg a pályára. Még azonban előtte kinyomtattam a cikket. Amikor beértem minden pilótának az asztalára eljuttattam a papírokat. Úgy éreztem, hogy elvégeztem minden dolgomat. A Redbull V.I.P. szektorából nézhettem végig az egész futamot. Elképesztő élményt nyújtott. Még soha sem voltam Forma-1-es futamon, bár ez mindig is a vágyaim közé tartozott. A szívemben nagyszerű érzéssel távoztam, amikor a futamnak vége volt. Kimi Räikkönen megmutatta, hogy nem kell egy év, mire helyre pofozza az autót. Első helyen végzett. Második az igazi nagy pilóta, a kétszeres világbajnok Sebastian Vettel. Majd a harmadik helyet sérülése óta először az olasz pilóta, Felipe Massa foglalta el. Nem búcsúztam el senkitől. Hagytam, had ünnepeljenek és haza indultam.

Az ünneplés után, a Lotus Kimi Räikkönennek kinevezett irodájában:

Bementem az irodámba, hogy összeszedjem még a maradék holmimat. Hiszen a pályára már nem jövünk vissza. Meg lesz mára is az ünneplés. Éjjelig tartó bulizás vár ránk. A győzelem annyira magával ragadott, hogy még most sem hiszem el. Mindenki esélytelennek tartott, de én képes voltam megmutatni, hogy vannak még meglepetések. Már éppen fordultam volna az ajtó felé, amikor egy papírt láttam meg az asztalomon. Gondoltam beleolvasok. A szemem elé vettem és rájöttem, hogy ez az interjúk sora. Nem is igazán érdekelt, de valami hajtott belülről, hogy végig olvassam. Leültem a kényelmes forgó székembe és elhelyezkedtem.

„Életemben nem ért ekkora szerencse, mint amikor a Forma-1 indiai pályájára kijutottam. Az elején meggyűlt a bajom a biztonsági őrökkel és a sajtósokkal, sőt még egyes pilótákkal is, de megszereztem, amit akartam. Interjút egy hétvége alatt a lehető legtöbb pilótától. Alanyaim között volt többek között Pedro de la Rosa, Heikki Kovalainen, Kimi Räikkönen, Fernando Alonso és Sebastian Vettel, de a legtöbbet szedtem ki Sergio Perezből, Jarno Trulliból, Pastor Maldonadoból és Felipe Massából. Közülök sokaknak életem legszebb perceit köszönhetem. Biztos vagyok benne, hogy ezekre fogok a halálom előtt a legjobban emlékezni. Azt hiszem, tehetek ilyen kijelentést, hogy még barátokat is szereztem.

Soromat először is Pedro de la Rosaval kezdeném. Ő volt az első alanyom, aki mindenben profi módon segített és megválaszolta minden kérdésemet kitérés nélkül, amiért nagyon hálás vagyok neki.

Ezekután találkoztam Jarno Trullival, akivel ugyan azaz összhang hiányzott, de igyekezett kedvesen és megértően viselkedni. Nem féltem feltenni a kérdéseimet, mert tudtam nem fogja leharapni a fejemet. Talán ebben az is segített, hogy ezt már az elején közölte velem. Igyekeztem nem sértő vagy túl mély családi kérdéseket feltenni, így mindketten jól éreztük magunkat.

Ha nem tévedek Sergio Perez volt a következő. Nem túl nagy tapasztalatait igyekezett minden áron velem megértetni, bár minden szavából világosan kiderült, hogy az autók és a versenyzés az élete. Boldog voltam, amikor még a pirulásra is sikerült rávennem. Amiről úgy érzem nagy szó, bár nem is állt szándékomban ezt tenni. Remélem, hogy további jó tapasztalatai lesznek és még sok boldogságot hoz neki a Formula-1.

Igyekszem nem regényeket írni, de mindenkit meg szeretnék említeni.

Heikki Kovalainen mindenben mély és szavakban gazdag és változatos válaszokat mondott. Néha ugyan nehezen értettem barokk körmondatait, de ilyenkor a következő mondatában a lényeget említette meg. Mondanom sem kell, hogy a legtöbb értetlen pillantásomat neki szenteltem, de ettől függetlenül igazi mosolygós embernek ismertem meg.

Hogy folytassam a sort, Pastor Maldonado igazi egyéniségével ragadott meg. Szűkszavúan és lényegre törően válaszolt, majd csendben elköszönt. Aztán visszasétált, leült és mindenre kitérő magyarázatot adott. Ennyi információt még sosem kapott az agyam ennyire rövid idő alatt, de elégedett voltam az eredménnyel.

A legtöbb időmet Kimi Räikkönen üldözése vette el. Ugyanis háromszor beszéltünk meg időpontot, de egyszer sem jelent meg. Utolsó alkalommal a lelkembe gázolt bizonyos szavaival, majd cselekedeteivel. De még is úgy gondolom őt ismertem meg legjobban. Szívében annyi fájdalom van, hogy másokat bánt, de mindenkit kérek, értsétek meg. Neki most nincs jó hangulata. Kinek lenne egy ilyen botrányos válás után. Minden esetre én bízom benne, hogy képes vagy újra szeretni Kimi! Kérlek, ne cáfold meg a szavaimat és kezdj el újra mosolyogni!

Räikkönen üldözése közben ismerkedtem meg Sebastian Vettellel és Lewis Hamiltonnal. Mindketten nagyon kedvesek voltak velem és hálás vagyok nekik a segítségért, mert nélkülük ez sem jöhetett volna össze. Ők voltak az elsők, akikre barátként tekintettem. Mindketten nagyon jó fej emberek, de a válaszokat illetően nem bőkezűek. Meg lehet őket is érteni, de reméltem, hogy kicsit kevesebbet fognak terelni a témákat illetően. Végeredményben nem csalódtam bennük, mert védik a magánéletüket.

Utolsó két alanyommal együtt ültünk le beszélgetni. Felipe Massa és Fernando Alonso ugyan folyton folyvást ugratták egymást és piszkálták, de még is nagy összhangban voltak. Már ismerték egymást eléggé, hogy tudják, meddig mehetnek el. Senki sem kérdőjelezi meg nekem, ha azt mondom velük nevettem a legtöbbet. Teljesen elfeledtették velem, az előző napok fáradalmait. Két nagyon jó embert ismertem meg bennük. Bár az is feltűnt, hogy Felipe jobban alkalmazkodik másokhoz, mint Fernando. Azt hiszem itt egy életre szóló barátság is kialakulhatott volna.

És legvégül egy kis beszámoló magamról. Nem vagyok újság író és semmi féle lapnak nem szerkesztek cikket. A nevem Zara Sanger és Anglia egy kis eldugott városában élek. Három éve élek együtt a rákkal, de az időm elfogyott. Nagy álmom volt mindig, hogy találkozzak a forma-1-es pilótákkal és bizonyos kérdésekre választ kapjak. Úgy gondoltam minél többel szeretnék találkozni. Ebben nagy segítségemre volt egyik lapszerkesztő ismerősöm, akitől kaptam igazolványt és belépőt a pályára. A kedvenc pályámra. Azonban mindezt titokban és álnéven vittük véghez. Most, hogy már mindent bevallottam tudom, sokan haragszotok rám, de életem utolsó kívánsága volt, hogy megismerjelek titeket. Sokan meghazudtoltátok, amiket az újságokban és a média többi tagja állított rólatok. Bizton állíthatom, hogy mindannyian a hobbitoknak éltek, mert ez az autózás csak az lenne, ha nem lenne verseny. De én látom benne a szépet, mert magam is a sebességért, a repülésért voltam oda. Nagyon remélem, hogy ezek után nem kerestek meg, mert már minden esélyem elveszett. Sok szerencsét nektek az életben!”

Ez most azt jelenti, hogy meg fog halni? Nem hagyhatom! Meg kell mentenem! Telefonom csörgése zavarta meg a gondolkodásom.

- Mondjad Seb! – vettem fel a készüléket.

- Olvastad az interjút? – kérdezte azonnal.

- Igen. – halkultam el.

- Felhívtam az újságot. Megkaptam a számot, ahol elérhetem Zarát. – állt meg egy pillanatra.

- Felhívtad már? – legbelül valami fájdalmas érzés öntött el. Úgy éreztem a szívem csak úgy dübörög.

- Fel, de már késő volt. Zara felvágta az ereit. – halkult el a hangja. Nem éreztem már semmit. A telefon akadály nélkül zuhant ki a kezemből. Ripityára tört a taposón és darabkái szanaszét hullottak. Nem érdekelt semmi. Csak Sebastian utolsó mondatai jártak a fejemben. Hirtelen úgy éreztem, hogy a szívem minden második ütemet kihagy. Nem hallottam, nem láttam és nem is éreztem semmit. Mintha egy fekete lyuk beszippantott volna. Nem kerestem a kiutat, mert már nem akartam szabadulni. Nem volt miért élnem. Nem volt, ami segíthetett volna.

Két héttel később, Sebastian szemszöge:

Már egy hete újra dolgozni kezdett Kimi. Látszott rajta, hogy teljesen összetört. Úgy gondolta, hogy ő a hibás Zara haláláért. Hiába próbáltuk megmagyarázni neki, hogy erről senki sem tehet, hogy már nem viselte el a sok fájdalmat a betegsége miatt. Ő erre azt válaszolta, hogy nem tudjuk mit művelt vele ő. Fájdalmas látni, hogy a legjobb barátom, akár egy zombi járkál közöttünk és nem tehetek érte semmit. De így volt. Csak a munkájának élt, de már azt sem örömből tette. Csak monoton végezte a dolgát. Azt mondogatta, amikor rá kérdeztünk, hogy miért csinálja ezt, hogy meg kell nyernie a versenyeket csak Zara kedvéért. Néha magában beszélt. Állította, hogy ott van Zara, de rajta kívül senki sem látta. Magunknak sem akartuk bevallani, hogy beleőrült a halálában, mert amíg nem valljuk be, talán nem lesz igaz. De az állapota napról-napra romlott. Nem evett rendesen és alig aludt valamit. Talán már soha sem jön rendbe.