I'm your biggest fan

Mint mondtam nem terveztem ilyen gyorsan feltenni, de ezt a történetet most írtam és sokkal közelebb áll pillanatnyilag a szívemhez, mint a többi. Ez a Jedwardről szól. És mivel észre vettem, hogy sokan inkább John, sokan meg inkább Edward fanok, ezért nem írtam bele, hogy melyik az. Mindenki elképzeli amelyiket szeretné. És az elmaradhatatlan ihlető zene:

Minden annyira gyorsan történt. Itt állok, és arra várok, hogy minden elsötétüljön a színpadon. Ma végre én leszek a sztár és senki nem veheti el tőlem ezt az érzést. Imádom, amikor a rajongók sikítoznak nekem, a nevemet kiabálják, és a kezüket nyújtják. Rengetegen fognak a kezükben fényképezőgépet és hihetetlen mennyi vaku villan. Felléptem a deszkákra és elindultam a pódium felé. Felálltam rá és már kezdődött is az első szám. A fények hirtelen felkapcsolódtak és ekkor már szinte semmit sem láttam a közönségemből. A fülest behelyeztem a helyére, hogy halljam a zenét és ritmusra mozgattam a lábam. Mennyien vannak, még a fülemben halott dallam sem tudja elnyomni a hangjukat. Belekezdtem az éneklésbe és táncoltam hozzá. Előre siettem, hogy a rajongók kedvére tegyek és megfogjam néhányuk kezét.

Nem fogtam fel igazán, hogy ki áll előttem. Majdnem elfelejtettem, hogy énekelnem kell. Gyönyörű zöld szemei ismét elvarázsoltak, pedig hányszor próbáltam meg elrejteni előle. Nagy mosollyal az arcán nyugtázta, hogy észrevettem, és kezét felém nyújtotta. Belecsaptam és visszamosolyogtam, majd tovább mentem és folytattam a show-t.

Egy óra ugrálás, éneklés és táncolás után végre lejutottam a színpadról és az öltözőm felé vettem az irányt. Amint beléptem megláttam ott Őt, ahogy engem figyel. Hirtelen lendülettel indultam meg felé, majd a nyakába vetettem magam. Azt hittem felborulunk, de végül sikerült az egyensúlyát visszaszerezni. Forrón megcsókolt és az asztalra tett le, hogy belekezdhessen nyakam kényeztetésébe. Nem volt szükségünk szavakra, mert a testünk és a tettink beszéltek helyettünk. Már három hónapja nem láttuk egymást, mert mindketten turnén voltunk. Egyre kevesebbet beszéltünk telefonon is, mert mindig volt valami dolgunk. Hol interjúra, hol fellépésre, hol pedig megnyitókra, partikra voltunk hivatalosak. Nehéz két ennyire elfoglalt személynek találni időt egymásra, de amikor csak tudtunk találkoztunk, hogy bebizonyítsuk a másiknak mennyire szeretjük.

Ezek után nem is meglepő, hogy egyből egymásnak estünk. Faltuk a másikat, ahol csak értük, míg úgy is, hogy sokszor nem kaptunk levegőt. Éreztem, hogy mennyire oda van már ő is, ezért óvatosan elkezdtem lehúzni róla a felsőjét. Felemelte kezét, majd egy pillanatra abba hagyta a csókunkat, hogy le tudjam szedni róla. Egyből visszatért fülem harapdálásához, amire nekem egy jól eső sóhaj hagyta el a számat. Mosolyra húzta száját és folytatta munkáját. Közben a keze a pólóm alá csúszott és gyengéden simogatott. Az őrületbe tudott kergetni, amikor csak ujjhegyeivel kőrözött a hátamon, de nagyon is jól tudta, hogy mit tesz.

Már a hátát karmolásztam jelezve, hogy igazán nem kéne húzni az időt, de ő csak kuncogott, majd lassú mozdulatokkal vette le rólam a felsőmet. Úgy húzta az idegeimet, mintha csak egy cérnaszál lenne, amit lassú és pontos mozdulatokkal lehet a tű lyukába belefűzni. Kívántam őt, úgymint még sohasem, szükségem volt rá és érezni akartam, hogy igazán szeret. Pillanatok alatt gyorsított fel és a nadrágomat kigombolva megszabadított tőle. Ott voltam előtte egy szál fehérneműben, kiszolgáltatva neki, de soha nem élt vissza a helyzettel. Ő mindig mellettem állt, még akkor is, amikor életem legrosszabb időszakában voltam. Ő bátorított, hogy ne adjam fel, amíg el nem érem a céljaimat.

Végig húztam ujjaimat a mellkasán, egészen a nadrágja széléig, ahol eljátszottam egy kicsit a kezemmel. Immáron én is elértem, hogy belenyögjön a csókunkba. Annyira aranyosan teszi. Férfias még is kisfiús, olyan összetett személyiség, hogy nem tudom eldönteni, mikor melyik. Legtöbbször inkább mindkettő egyben, de ellenállhatatlan az biztos.

Kigomboltam a farmerját és lehúztam a cipzárját, lomhán kezdtem el lehúzni róla. Megelégelve a játékomat meg fogta és egy hirtelen mozdulattal levette magáról az alsó gatyájával együtt. Kezem már mozdult férfiassága irányába, de időben elkapta a kezem és a tarkójára tette. Ez lett volna tőlem a végső húzás és nagyon jól tudta, hogy akkor már nem lenne ereje tépázni az én idegeimet. Ezért hárított olyan gyorsan. Kezemmel tökéletesen beállított hajába túrtam, amely selymes volt, mint mindig. Legyek rossz kislány? Az leszek!

Ujjaimat a feje tetejére csúsztattam és utat törtem tincsei között. Egyetlen mozdulattal át rendeztem a frizuráját, hogy tökéletesből zilálttá váljon. Az egyetlen pillanat, amikor nem zavarja, ha már nem olyan, mit kellene lennie. Majd bosszankodik utána eleget. Ténykedését, hogy megszabadítson további ruha neműimtől, nem tudtam figyelmen kívül hagyni.

Végig néztem az öltözőn. Mindenhol a mi ruháink hevertek, amiket szétdobáltunk sietségünkben. Még mindig halkan szuszogva ölelt át az asztalon ülve, feje le volt hajtva, de biztos voltam benne, hogy nem alszik. A vállamon pihentette, mint már annyiszor. Lassan éreztem, hogy ölelése ellenére fázni kezdek. Libabőrös lett a kezem is, meg a hátam is. Felkapta a legközelebb első ruhadarabot és rám adta, ami történetesen az ő felsője volt. Majd elindult, hogy összeszedje a ruhákat, az enyémeket a kezembe nyomta, majd öltözködni kezdett. Én is felvettem minden cuccom, hiszen nem sokára el kell hagynunk a helyszínt, de még előtte találkozom a rajongókkal is. Szegények biztos nem értik, hogy miért tűntem el annyi időre. De ennyi nekem is kijár, egy kis boldogság, csak ennyit szeretnék.

- Kint találkozunk az autónál. Szeretlek kicsim! – adott még egy csókot és távozott. Gyorsan rendbe szedtem magam és elindultam a tomboló tömeg felé. Akivel csak tudtam készítettem képet, alá írtam a legtöbb képet, megfogtam a kezüket, megöleltem őket, puszit kaptak tőlem és beszélgettünk egy kicsit. Közöttük mindig olyan gyorsan megy az idő, észre sem vettem, hogy már egy órája időzöm itt.

- Most már induljunk, oké? – jött oda a menedzserem. Felpillantottam rá, majd készítettem még egy képet az egyik rajongóval és elköszöntem tőlük.

- Már mehetünk. – jelentettem ki neki és egy széles mosollyal az autóhoz indultunk. Ő már bent ült és lehunyt szemmel pihent.

- Rád nem is gondoltam. Azt hiszem, fáradt lehetsz, ha képes voltál Amerikából Londonba jönni, hogy velem legyél. – pusziltam meg a száját szerelmemnek. Laposan pislogott, de tartotta magát, hogy figyelhessen rám.

- Csak érjünk már haza, rendben? – nézett rám könyörgőn.

- Már indulunk is és aludhatsz, akár már az úton is. – simítottam végig arcát, amit a vállamra támasztott. Néztem, ahogy még óriásikat pislog, majd szépen lehunyja szemét. Rövidesen egyenletes szuszogása jelezte, hogy sikerült elaludnia. Ránéztem kisimult, boldog arcára. Álmában elmosolyodott, ami nekem is mosolyt csalt az arcomra. Majd kimeredtem a sötétségbe és próbáltam feldolgozni az elmúlt pár óra történéseit. Annyira boldognak éreztem magam akkor, annyira jó volt az érezni, hogy vannak, akik szeretnek. Ezer hálám az égnek, hogy Őt nekem adta, hogy megtalálhattam

- ’Couse I’m your biggest fan, girl don’t you know that. I’ll travel round the world, just to have you closer. And I will sing along, know your every song, hang on every word you say. ’Couse I’m your biggest fan, oh please belive me. – énekelte halkan a fülembe kedvesem. Elmosolyodva néztem gyönyörű zöld szemeibe, amik ismét elvarázsoltak.

- Én is szeretlek! – vigyorogtam rá és ő felült, hogy egy érzéki csókot váltsunk. Az út további része csendben telt, amikor a ház elé értünk mindketten kipattantunk és besétáltunk. Ott állt az ágy mellett még akkor is amikor én végeztem.

- Te mit csinálsz még mindig ott? – kérdőn húztam fel a szemöldököm.

- Meg akartalak várni, de ha lefekszem, elalszom. – ölelt át és húzott magával az ágyba. Ő került a hátam mögé és átkarolt. Olyan védelmezőn és puhán tartott egyszerre, hogy plüss mackónak éreztem magam. Szeretem ezt az érzést, mert olyankor biztonságban érzem magam és tudom, hogy ő szeret engem.

Hamarosan hallottam, hogy halkan szuszog. Minden kifújásnál a tarkómat piszkálta a lehelete, de ez csak arra késztetett, hogy én is álomba merüljek. Még egy ideig küzdöttem, mert nem akartam, hogy felébredve kiderüljön, mindez csak álom volt. Végül az álom manók győztek és elgyengülve adtam meg magam, karjai közt feküdve.