Kicsi, rövid, de most ez a hangulat van nálam :D
Édes álmot, jó éjt. Amit kis szíved kért. - Hallottam
reszelős, elnyújtott hangját, amint árnyékként mászkált a házban. Minden
mozdulata óvatos volt, lépései halkak voltak, osont, hogy megtaláljon. Szívem
hevesen vert, lábaim remegtek, zihálni kezdtem, ezért be fogtam a számat. A kis
résen keresztül éppen láttam, ahogy gyengéden lábát a padlóra helyezi, hogy ne
keltsen zajt. Minden mozdulata előtt gondolkodott, hogyan is tegye meg a
következő lépésnyi távolságot. Összekuporodva vártam, hogy megtaláljon, hogy ne
tudjak menekülni. Szemei összeszűkültek, hogy jobban lásson a sötétben. Kereste
az árulkodó jeleket, hogy hol lehetek. Minden lépésnél a magasba emelte nagy
cipős lábait. Harisnyájában viccesnek tűnt volna, ha nem éppen engem keresett
volna. Arcát teljesen festék fedte, afféle ijesztő, rémálombeli bohócnak tűnt.
A következő lépés teljesen lesokkolt, hamarosan oda ér hozzám és nem fogok
tudni megmenekülni. A sötétben árnyékok játszottak az arcán, amitől vicces
mintája teljesen eltorzult. A falra egy denevérhez hasonló árnyék vetült. Egy
kis levegő szisszenve szökkent ki a számon, amikor is az ágy alá nézett.
Hirtelen felém kapta a fejét és gyorsított tempóval indult meg felém.
- Meg vagy! - kiáltotta el magát. A levegő a tüdőmben akadt,
amikor a mellettem lévő szekrény ajtót nyitotta ki. Ismét kúszó módban ment a
szobában körbe. - Tudom, hogy itt vagy. És nem tart sokáig, amíg megtalállak. -
kuncogott olyan hidegen, ahogy még senkit sem hallottam. Karomon hirtelenjében
felállt a szőr is. Csak próbáltam teljesen egybe olvadni a körülöttem lévő
ruhákkal. Újabb lépéseket tett meg, amíg ki nem sétált a látó teremből. Nem
tudtam mi történik, de a félelem teljesen megbénított. Hallottam, ahogy kedvenc
játékomat a kezébe veszi és az vidáman felnevet. A kacagás élesen vágta ketté a
csendet, belerázkódtam és ugrottam is egy kisebbet. Azt hittem meghallott,
ezért levegőt sem véve álltam és vártam a halálom. De csak csöndesen
visszatette a kacatot és tovább lépet. Halkan kifújtam a levegőt a
tüdőmből. Az ajtóhoz sétált, majd
visszafordulva ismét körbe nézett a szobában. Szemén megcsillant a hold fény és
abban a pillanatban úgy tűnt, hogy a szemembe nézett. De azonnal megfordult és
kilépett a szobából, bezárva maga mögött az ajtót. Kihasználva az alkalmat
előjöttem rejtekhelyemről, hogy egy jobb helyet keressek. Az ajtó abban a
pillanatban kivágódott.
- Most meg vagy! - hallottam még felkiáltását, ahogy elkapta
karomat és leszakította.
Izzadságban fürödve ugrottam fel az ágyban. Lihegve a
rémálom hatásaitól. Percekbe tellett mire letisztáztam magamban is, hogy ez
csak egy rémálom volt és ilyen dolgok nem történnek a valóságban. Visszabújtam
biztonságot nyújtó takaróm alá és a nyakamig húztam. Teljesen körbe bugyoláltam
magam. Próbáltam kizárni a megfejthetetlen és érthetetlen álmot.
Egyik pillanatban egy pók szerű lényt láttam felmászni az
ágyamra, majd hamarosan egy kéz rántott a földre és letépte a karomat. Akkor
már láttam, hogy a rém alak tényleg létezik, de karmaival ügyesen elvágta a
torkomat. Utolsó pillanataimban még hallottam hangját. - Sweet dream or a
beautiful nightmare. - reszelte a hangja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése